FIGYELEM! A BLOG SZERKEZETE ÁTALAKULT!
A jövőben:
— irodalmi és közéleti cikkek itt a kép alatt,
— baloldalt felül maximák,
— Keresztyén Nemzeti Hírcsárda alatta,
— majd linkek,
— majd friss képem a világról,
— a Szeptember bemutatása még ezek alatt!

Válogatott blogbejegyzéseim 2008-2010
itt olvashatók


2015. november 27., péntek

Helyësírás 17 § 3–4.


3. A beálló melléknévi igenév -andó/endő jelét hosszú ó/ő-vel írjuk, mgh. végű igék -v-vel bővült töve után (lő → lövendő, rí → rívandó), a tësz-típusú igék rövidebb tőalakja után közvetlenül, tëhát magánhangzó-torlódással írjuk: tësz → tëendő, vësz → vëendő, lësz → lëendő, visz → viendő, hisz → hiendő. A mëgy és jön igék alakja mënendő, jövendő.
Noha a képző a 16 § 7. mellékszabályban lëírt elavult -and/end képzőjével összetëtt alak, annak kettős kiejtés- és írásmódját (tehát adand ~ adánd, tëend ~ tëjénd) nëm követi!
4. A határozói igenév -va/ve jele és továbbképzëtt alakjai (-ván/vén stb.) általában változás nélkül írandók;
a) a magánhangzóra végződő igéknek nëm a -v-vel bővült töve után jönnek, tehát ëgy v-vel állanak: lő → lőve, rí → ríva;
b) néhány ige magánhangzóra és -v-re is végződhet: hí ~ hív, ezëknél mindkét alak helyës: híva ~ hívva;
azonban míg a magánhangzós végződés () általában ritka és régies, a gyakoribb kiejtést és az ëgyszërűbb írásmódot követve itt a híva alakot inkább ajánljuk a hívva alaknál;
c) a tësz típusú igéknél általában hosszú magánhangzó után állnak: téve, léve, véve, víva, híva; de ëszik, iszik után rëndszërint csak továbbképzëtt alakban mondjuk és írjuk, rövid mgh.-val: ëvén, iván; jön-ből hosszú mgh.-val: jőve; a többi ilyen igénél alakváltozat lëhetségës: alva ~ aluva ~ aludva, fekve ~ feküve ~ feküdve stb.
 


Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

2015. november 26., csütörtök

Helyësírás 17 § 1–2.


17 § Igenévi jelek

1. A főnévi igenév jele -ni, helyësírása a fëltételës mód -na/ne jelének helyësírását követi (ld. 16 § 2.). A főnévi igenév jele részës szëmélyragokat is kaphat (látni → látnom stb.), amelyeket kiejtés szërint írunk. A S/3 és Pl/3 szëmélyrag a -ni raghoz mgh.-val kapcsolódik (látnia, ënnie stb.), mássalhangzó (j) nélkül.
α) A Pl/3 szëmélyrag jele lëhet -niuk/niük és -niok/niök (régiesen esetleg /niëk) is.
β) Nyelvjárási alakként a S/3 szëmélyragos alak általánossá válhat összeolvadófélben lëvő kiejtéssel, *-nya/nye alakban (látni ~ *látnya), ezt azonban köznyelvi szövegben nëm alkalmazzuk.
2. A folyamatos melléknévi igenév (és gërundium) -ó/ő jelét hosszú mgh.-val, a befejezëtt melléknévi igenév (és gërundium) -t/tt jelét a 16 § 1. alatt részletëzëtt módon írjuk.
α) Tőváltozatok után állhat a folyamatos igenév a követkëző igéknél: tësz → tëvő/tévő, lësz → lëvő/lévő, visz → vivő/vívő, hisz → hivő/hívő, alszik → alvó/aluvó, fekszik → fekvő/feküvő, nyugszik → nyugvó/nyugovó.
 
 

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

2015. november 21., szombat

Helyësírás 16 § 5–7. (Mellékszabályok.)


5. A fëlszólító módnak régiesen (és nyelvjárásban) lëhetségës ëgy nyomatékosító -sza/sze jele, amelyet a rövid alakhoz (alanyi = határozatlan -j jel, tárgyi = határozott -d rag) kapcsolunk: monddsza, addsza, jersze.
Ezëk a köznyelvben használt alakok. A tárgyas formákból nëm derül ki, hogy eredetileg a -d rag benne volt az alakban, de a nyelvjárásokban jóval szélësebb körben használt formákból látszik, hogy a tárgyatlan -j jellel is használatos volt az alak: *adjsza / *addsza stb. Ezën az alapon állítjuk helyre az ëtimologikus írásmódot. — A -sza/sze mondatszóknál is használt toldalék: nosza, nësze, hoppsza stb.
6. A múlt (aoristos) [ma már elavult] idő jele -a/e, további toldalék előtt -á/é;
a) mgh. végű igék és a tësz/al(u)szik típusú igék -v-vel bővült rövid mgh.-s töve után áll: lő → löve, jő → jöve, lësz → lëve, al(u)szik → aluvék;
b) a tësz, lësz, vësz, hisz, visz igénél előforduló mellékalakjait hosszú mgh.-val írjuk: tőn, lőn, vőn, hűn, vűn stb.;
c) a mëgy igéből mëne és méne alakban is helyës.
7. A befejezëtt jövő [ma már elavult] idő jele -and/end vagy -ánd/énd;
a) mgh. végű igék -v-vel bővült töve után, a tësz típusú igék rövidebb töve után közvetlenül vagy (az -ánd/énd forma) -j- beiktatásával áll: lëend ~ lëjénd. A mëgy és jön alakja mënend (-énd), jövend (-énd).


Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

2015. november 17., kedd

Helyësírás 16 § 4.


4. A fëlszólító módnak a tárgyas (határozott) S/2. szëmélyben van ëgy rövidebb, nyomatékos alakja, amelyből a jel teljesen hiányzik: fog → fogd;
a) mgh. után mëgnyúlik kiejtésben és írásban: lő → lődd;
b) mëgnyúlik rövidebb tőalak (szógyök) után a követkëző igékben: tësz → tëdd, vësz → vëdd, visz → vidd, hisz → hidd, ëszik → ëdd, iszik → idd, fekszik → feküdd, alszik → aludd, alkuszik → alkudd;
A többi ilyen típusú igére (lësz, nyugszik, esküszik stb.) is igaz volna a szabály, de ezëk ugyëbár tárgyas alakokat nëm vësznek fël.
c) sëm a tő, sëm a toldalék a legtöbb esetben nëm változik: varr → varrd stb., különösképpen nëm jelöljük:
α) a kiejtésbeli zöngésülést -s, -sz, -k, -p, -f végű igéknél: mos → mosd (nëm *mozsd), baszik → baszd (nëm *bazd) stb.,
β) a két msh.-s szótő kiejtésbeli rövidülését: áll → álld stb. (A -dd végű igéknél így ddd kerülne ëgymás mellé, ezëket kötőjellel írjuk: fedd-d, ld. 30 § 1.),
γ) -d végű igéknél természetësen hosszú -d-t írunk: ad → add, mond → mondd stb.;
d) viszont mëgváltozik a tő -t végű igéknél, ld. bővebben 24 § 5–6.
α) Ritkán előfordul hasonulás a hagy, lát igénél, tehát hagyd, lásd mellett hadd, ládd régiesen elfogadható.
 
 

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

2015. november 14., szombat

Helyësírás 16 § 3.


3. A fëlszólító mód (jelën idő) jele -j;
a) mgh. után a hanyag kiejtésben mëgnyúlhat, de ezt az írás nëm jelöli: lő → lőj/lőjön stb.;
Természetësen -jj lësz a  -j-re végződő igék fëlszólító módjában: fúj → fújj, tojik → tojj; azonban mivel ezëk közül többnek ritka -j nélküli alakjuk is van, ott régiesen a tővégmsh. nélkül ëgy j-vel is helyës, az összetéveszthetlenség végëtt azonban csak továbbragozott formában: fúj/fú → fújja/fúja, de csak fújj.
b) mindig mëgnyúlik és ezért -jj-vel is írjuk: jő/jön → jöjj stb.;
c) -gy a jel rövidebb tőalak (szógyök) után a követkëző igéknél: tësz → tégy/tëgyën, vësz → végy/vëgyën, lësz → légy/lëgyën, visz → vígy/vigyën, ëszik → ëgyél, iszik → igyál; hosszan ejtjük és írjuk ennél az igénél: hisz → higgy/higgyën;
d) a tő vége -d-re módosul a követkëző igéknél: al(u)szik → aludj, nyug(o)szik → nyugodj, fek(ü)szik → feküdj, harag(u)szik → haragudj, alkuszik → alkudj, esküszik → esküdj, és a -kszik (= kodik/këdik/ködik) képzős igéknél: verekszik → verekëdj stb.;
Eredetileg ezëknél az igéknél nëm volt -d a tőben, hanëm a c) típussal azonos módon ragozódtak, de ma már a szabályos *fekügy stb. alak a kiejtésben nëm létëzik, ezért nëm is írjuk.
e) sëm a tő, sëm a toldalék a legtöbb esetben nëm változik: varr → varrj stb., különösképpen:
α) -l, -ll végű igéknél: vél → vélj, hall → hallj (nëm *vélly, *hally v. épp *véjj, *hajj),
β) -d, -n végű igéknél: ad → adj, ken → kenj (nëm *aggy, *kenny),
γ) -gy, -ny, -ly végű igéknél: hagy → hagyj, hány → hányj, folyik → folyjál (nëm *haggy, *hánny, *follyál v. *fojjál);
f) viszont -s, -z, -sz végű igék után a toldalék, -t végű igéknél a tő és a toldalék is változik (hasonul), amit az írás jelëz, ld. bővebben 24 § 1., 5–6.;
g) a mëgy ige fëlszólító alakjai -nj-vel írandók: mënjek, mënj stb.;
h) a jön igének van ëgy ritkább fëlszólító formája, amelyet toldalék nélkül jer ~ gyer ~ jere ~ gyere, többesszámban jertëk ~ gyertëk alakokban írhatunk.
α) Emellett az ige eredeti *jőv (Pl. *jővetëk) fëlszólító alakja mëgmaradt az el igekötővel használva: jőv el. (Në írjuk ëgybe!) A tréfás hangulatú jöszte alak pedig rövid mgh.-s.


Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

2015. november 13., péntek

Helyësírás 16 § 2.


2. A fëltételës mód (jelën idő) jele -na/ne, további toldalék előtt -ná/né;
a) azokban az igékben, ahol kötőmgh.-val és nélkül is mondható, mindkettőt helyës írni, és a szótő mindkét alak előtt ugyanaz: hűtném ~ hűteném stb.;
α) Helytelen kötőmgh.-s alakot mondani rövid mgh.+ t tövű igéknél: nyitná és nëm *nyitaná/nyittaná.
b) a tő előtte nëm változik: hajít → hajítna ~ hajítana, forr → forrna stb.;
                               És nëm *hajíttana/hajittana!
c) kivéve az alábbi igéknél, ahol rövidebb tőalak (szógyök) után mëgnyúlik az -n-: tësz → tënne, lësz → lënne, vësz → vënne, visz → vinne, hisz → hinne, mëgy → mënne, jő → jönne, ëszik → ënnék, iszik → innék;
d) a tő vége -d-re módosul a követkëző igéknél: al(u)szik → aludnék, nyug(o)szik → nyugodnék, fek(ü)szik → feküdnék, harag(u)szik → haragudnék, alkuszik → alkudnék, esküszik → esküdnék, és a -kszik (= kodik/këdik/ködik) képzős igéknél: verekszik → verekëdnék stb.
α) Eredetileg ezëknél az igéknél nëm volt -d a tőben, hanëm a c) típussal azonos módon ragozódtak, ezért a Cb elv használata esetén az alunnék, nyugonnék, fekünnék, haragunnék alak is elfogadható.


Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

2015. november 11., szerda

Helyësírás 16 § 1.


16 § Igei idő- és módjelek

1. A múlt (befejezëtt) idő és a befejezëtt igenév jele mgh. után -tt, msh. után -t alakú;
a) azokban az igékben, ahol kötőmgh.-val és nélkül is mondható, mindkettőt helyës írni: ajánltam ~ ajánlottam, és a szótő mindkét alak előtt ugyanaz: szólt ~ szólott;
α) Néhány igénél a -t időjel előtt az a/e mgh. o/ë/ö-re változhat: halt ~ holt, kelt ~ këlt/költ, telt ~ tëlt/tölt. (Kötelező: van → volt.) Főnevesülve a helyës alak holt ~ halott; a telt alak kötőmgh.-val is mondható, de ilyenkor a tőmsh. kivételképpen mëgnyúlik: tellëtt.
b) a tő előtte nëm változik: lázad → lázadt ~ lázadott, forr → forrt ~ forrott, nő → nőtt, kezdi → kezdte ~ kezdëtte stb.;
c) kivéve az alábbi igéknél, ahol rövidebb tőalakot (szógyököt) használunk: tësz → tëtt, lësz → lëtt, vësz → vëtt, visz → vitt, hisz → hitt, mëgy → mënt, jő ~ jön → jött; a S/3. szëmélyű alanyi (határozatlan) alak kivételével ëszik → ëttem stb., iszik → ittam stb.
d) a tő vége -d-re módosul a követkëző igéknél: al(u)szik → aludt, nyug(o)szik → nyugodt, fek(ü)szik → feküdt, harag(u)szik → haragudt, alkuszik → alkudt, esküszik → esküdt, és a -kszik (= kodik/këdik/ködik) képzős igéknél: verekszik → verekëdëtt stb.
α) Mindezëknél az igéknél a kötőmagánhangzós -tt alak is elfogadható: aludott, nyugodott stb.
β) Eredetileg ezëknél az igéknél nëm volt -d a tőben, hanëm a c) típussal azonos módon ragozódtak, ezért a Cb elv használata esetén az alutt, nyugott, fekütt, haragutt, alkutt és eskütt alak is elfogadható.
γ) Az ëszik, iszik ige S/3. alanyi alakja a köznyelvben ëvëtt, ivott, de régiesen, a Cb elv használata esetén itt is elfogadható az ëtt, itt alak.


Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

Helyësírás 15 §


III. rész: toldalékok írása
(igei rag, főnévi rag, igei képző, főnévi képző)

15 § Általános elvek, atipikus toldalékok

1. Általános elvként a toldalékokat ëtimologikusan írjuk, tehát mindën szó mellett ugyanabban az alakban; sëm a szótőben, sëm a toldalékban bekövetkëző hasonulást, kiesést, rövidülést nëm jelöljük.
2. A toldalékos szavak továbbtoldalékolásánál a közbülső helyzetű toldalékot a szótövekre vonatkozó elvek szërint kezeljük.
3. Ha a toldalékoknak alakváltozatuk van, általában a nyelvszokást követjük, hogy melyik szóhoz melyik alakváltozatot illesszük, és ha a köznyelvben több lëhetségës mëgoldás van, mindëgyiket helyës lëírni. Így különösen:
a) azokban a vegyes hangrëndű szavakban, amelyekben az utolsó mgh. ë (e), helyës a magas és a mély hangrëndű toldalék is: notëszëk ~ notëszok,
b) az -a/e ~ -ja/e, -uk/ük ~ -juk/jük stb. birtokos szëmélyragok helyës használatát ld. 24 § 1–3.,
c) ugyanezën toldalékok azonban igenévi (részës) szëmélyragokként -a/e és -uk/ük v. -ok/ök alakúak: látnia, látniuk v. látniok.
4. A mondatszók toldalékolása a szótagtöbbszörözés lëhet, ezt alakváltozás (nyúlás) nélkül írjuk: jaj → jajaj → jajajaj stb.
α) A mgh.-ra végződő mondatszók ëgy részét kétféleképpen ejtve többszörözzük, ëgyszërűen vagy a mgh. után (általában gúny kifejezésére) gégezárhanggal mëgszakítva. Az utóbbi esetben kötőjellel elválasztva írjuk: ó-ó-ó, he-he stb.
 
 

 Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

2015. november 9., hétfő

Helyësírás 14 § 4.


4. Sok más szónak használjuk rövidült, csonkult alakját is a hétköznapi beszédben (határozószavaknál különösen). Ez lëírható

a) kiejtés szërint: éppen ~ épp, bizony ~ biz, hiszën ~ hisz;
b) ha a csonkulásra az író fël akarja hívni a figyelmet (ritkaság, újszërűség, érthetőség, stiláris érték miatt), jelölheti aposztróffal (’) is: biz’, hisz’.
c) ha a csonka alak ëgybeesik ëgy eltérő jelëntésű szóval, az aposztróf szükségës: majdnëm ~ majd’.
Tehát: majd’ elesëm (kis híján), de majd elesëm (a jövőben).
A hiszën ~ hisz párnál az első látszat ellenére az aposztróf fëlëslegës, hisz a hosszabb alak is épp ugyanúgy két jelëntésű: hiszën ʽcreditʼ = ʽnamqueʼ.
Figyelëm! Változás: a szabály szërint a hogy’? (= hogyan) kérdőszót ezëntúl aposztróffal këll írni, hisz értelëmzavaró az ëgybeesése a hogy kötőszóval.
Példák. Gyakori az éppen ~ épp, majdnëm ~ majd’, pontosan ~ pont’, hiszën ~ hisz, vajon/vajha ~ vaj/vajh; bácsi ~ bá, kicsiny ~ kicsi, piciny ~ pici.
Ritka és nëm túlzottan ajánlott a milyen ~ mily, ilyen ~ ily, olyan ~ oly; bizony ~ biz.
Hosszabb idegen szavaknál is előfordul, pongyola beszédben, de nëm túl ajánlott: akkumulátor ~ akku.
Javasoljuk az aposztrófot:
d) ha a rövidülés szokatlan, vagy nagyon pongyola stílusú: né’ már, ba’ mëg.
e) Szó eleje és közepe ritkán csonkul és csak pongyola beszédben; írni nëm ajánlott, de ha rögzíteni akarjuk, jelëzzük aposztróffal: ’stét (= jó estét), ’szën (= hiszën); h’á (= hová), t’om (= tudom).
f) Ha a csonkult alak állandó szintagma része vagy összetëtt szó előtagja (ld. 12 § 5.), és a szintagmától/ összetételtől függetlenül nëm képzëlhető el: hál’ Istennek, adj’ Isten; od’ad. Ha az állandó szintagma/összetétel nagyon elterjed, ëgybe is írhatjuk: biz’ Istók > bizistók, *nagys’ asszony → nagysasszony; *gazd’uram → gazduram.
Mindazáltal e szabály gyakori alkalmazása nëm ajánlott, inkább kerülendő.
g) Ha a csonkult alak már fëlismerhetlen a nëm szakembër számára, írjuk ëgybe: lám (tkp. = látom), ládd (tkp. = látod), nos (tkp. = no és). Ugyanígy a mestërségës csonkolt szóalkotást is: dugalj (= dugaszolóaljzat).
A szavak ilyen rövidülése állandó, természetës folyamat, amit a helyësírás nëm akarhat akadályozni: könnyű → könny, bátor → bár, magv → mag, këgyelmed → kelmed → kend stb. stb. Az általánossá vált alakokat ezért nëm szabad külön jelöléssel nehezíteni. Amelyek éppen kialakulóban vannak, vagy amelyek terjedését ësztétikai okokból gátolni szeretnők (nagyon → na’on, vagyok → v’ok stb.), azokra viszont ha alapos okból mégis használjuk, fël këll hívnunk ëgy jellel a figyelmet. Ezért nëm célszërű ëgységës szabállyal rögzíteni az írásmódot, hanëm választható lëhetőségët adni, hogy a lëíró józan belátása szërint sorolja be az adott szót. Az értelëmzavaró helyzetben (ld. 4c) azonban az ëgyértelműség miatt nincs választási lëhetőség.
Az aposztróf használata régën csonkulásnál általános volt (a’, s’), s különböző helyzetben különböző korszakban maradt el. Ha a régies írást utánozva jelölni akarjuk, nagy körültekintést igényël, hogy a korszaknak mëgfelelő helyre tëgyük ki. 


Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

2015. november 8., vasárnap

Helyësírás 14 § 1–3.


14 § Szótövek csonkulása

1. A nëm tagadószót ki këll írni, a sëm tagadószót lëhet alakban is (mássalhangzós szókezdet előtt ajánljuk). Tiltásban és alakot këll használni.
2. Az a névelőt mássalhangzós, az az névelőt magánhangzós szókezdet előtt használjuk, ezt az írás is így jelöli.
α) Ugyanez vonatkozik az e/ez mutató névmásra, ha névelő nélküli főnév előtt áll: e kutya ~ ez embër, de ez ritka és régies; névelő előtt az az, ez mutató névmás mindënképpen z-s alakban áll.
β) A (névmás és névelő) és e versben és ëgyes nyelvjárásokban a követkëző szó kezdőhangjához hasonulhat, amit írásban nëm jelölünk: a haza fényre derül (ejtsd: ah haza). Pongyola élőbeszédben csonkulhat is. A Cb elv szërint kiemelhetjük e jelënségëket: a’ mëg, am mëg (= az mëg), affene! stb.
γ) E névmások tövének hasonulását a toldalékhoz ld. 23 § 1.
3. Az és kötőszó rövidebb s, talán módosítószó rövidebb tán alakját is írhatjuk.
α) Az által igekötőnek általában a rövid át alakját használjuk; az átmëneti forma (átal) sëm tilos, de nagyon sajátos stiláris hatás elérésére való.


Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

Rendszeres olvasók