Szürrealisztikus országban élünk, ezek a napok olyanok, mint egy Goya-látomás. Mindenütt ropog a talaj alattunk, és a legtöbben nem érzik, csak mennek előre a mocsárban.
Ma az Astoriánál déltájban átvágva az aluljárón, egy zsonglőrt és egy harmonikás zenebohócnőt láttam, amint csörgősipkában, a klasszikus ruhában játszottak a népnek. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy egy nagyon sötét Fellini- vagy Bergman-filmben járok. Egyáltalán nem lettem volna meglepve, ha ahogy a lépcsőn feljövök, a 9-es megállójában ott látom felállítva a sakktáblát, és mellette ül az öreg Kaszás.
Tegnap nem volt tiszta látásom ahhoz, hogy értelmeset írjak, csak épp jeleztem a pillanatnyi véleményemet. Ma tisztábban látok, és főleg magunktól vagyok megijedve. Attól, hogy mi hogyan érzünk, mit gondolunk, és mire várunk. Attól, hogy az ország egyetlen lázas reménység volt néhány óráig, hogy jönnek a csetnikek és elkezdik irtani a cigányokat. (Vagy fene tudja, nem értek igazán hozzá, lehet, hogy ezek az Arkan-brigádok különböznek a csetnikektől. Rác martalócok, az a lényeg.) Néztetek száz helyen százféle hozzászólást a neten? Úgy várták a rácokat, mint zsidók a messiást, és talán még most is várják.
Ott tart ez a terület, hogy a véres mélybalkáni hordát várjuk, hogy rendet teremtsen, mert nagyobb rendet tartanak, mint mi képesek vagyunk rá.
Megértettem valamit. Minden a kurucoknak kijáró köteles tisztelet dacára, eddig kissé idegenül szemléltem Thököly Imre életművének azt a részét, amikor felajánlta kardját és népét a török szolgálatára, Európa feldúlására. Ezt az életérzést, ezt a késztetést most tudom csak felfogni, és látom, hogy most már olyan állapotban van szegény romlott hazánk, mint akkor, a Gyászévtized végén.
És egy kicsit reménykedem benne, hogy a rácok mégis meg fognak jönni, ha nem is nagy csinnadrattával.
Hogy egy kis vidámságot is adjak a naphoz, berakok egy képet, az emberi f***ságnak elég szép példánya. (Mielőtt lihegve és nyálazva kattintotok a reklámozott honlapra, nézzétek jól meg a sarokban levő kis képeket is, és elárulom, hogy a műjégen készítettem...)
Ceterum censeo rem publicam delendam esse et regnum instaurandum.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése