A néger kapcsolat

Tudom, hogy olvasóim jó részének egyértelmű nagyon rossz véleménye van a négerekről, főleg szellemi képességeiket illetőleg. Ez persze mindenkinek szíve joga, csak ostoba szoclib fanatikusok követelik meg, hogy mások az emberfajták egyenlő értékét tételezzék fel (miközben ők a cigányokat felsőbbrendű fajként ajnározzák). Én úgy látom, hogy a négerek is elég különbözőek. Vannak arisztokrata nagynomád néger törzsek, amelyeknek fiai szép szál (nemritkán 2m), bátor legények, és igen intelligensek, csak persze vadak és támadókedvűek, s mivel az utóbbi félszáz év európai agybaja nem a megnevelésüket, hanem a jelen szintjük előtti meghunyászkodást mantrázza, nevelés híján elég veszedelmesek. Néha egy sima heréléssel meg lehet váltani a világot, ahogy a X. században a szudáni nigger eunuch, Abu-l-Miszk Káfúr akkora fickóvá tudott fejlődni, aki a széteső, korrupt, gazdaságilag csődben levő Egyiptomból egymaga világhatalmat faragott. És vannak jamszgyökeret túró félmajmok, akiknek az intelligenciája bizony elég gyér. Otthon egyébként szorgos munkával érik el, hogy nyomorogjanak, és a maguk szintjén egészen stabil társadalom, de azért nem kellemes köztük élni a butaságukból fakadó babonáik miatt: pl. elterjedt nézet arrafelé, hogy a kihalófélben levő gorilla arra van, hogy megegyük, hogy a leopárddémonoknak vagy krokodilszellemeknek, a rosseb tudja pontosan, a jóindulatát előnyösen befolyásolhatjuk elsőszülött gyermekünk feláldozásával, vagy hogy az AIDS gyógyítható szűzlányok megerőszakolása által.
Mindez természetesen kihat Afrika politikai életére is, ami még szovjet katonai tanácsadók nélkül is elég szomorú (de ráadásul még azokból is jutott pár nekik is). Az arisztokratikus néger nemzeteknek van kb. háromszáz éves nemzeti történelmük, és némelykor európai értelemben működőképes politikai szervezeteket is létrehoznak, mint pl. a zulukafferek az Inkathát. A jamsztúró fajták mesterségesen formált államalakulataiban ezzel szemben a politikai élet legmagasabb szintje még az, amikor valamely ideológus meg akarja valósítani a néger szocializmust, de gyakorlatban ez is rendszerint csak odáig jut, mint Patrick Lumumba műve, akinek bukása után miniszterét, Pierre Mulelét az új államvezetés amnesztiában részesítette, majd egy antilumumbista törzs tagja felkereste és megette.
A legvigasztalanabb hely Afrika kellős közepén vsz. az érthetetlen határokkal megrajzolt őserdőközepi ún. Közép-Afrikai Köztársaság, amely félszázados léte alatt volt már Császárság is, világhíres császára, Bokassza pedig a XX. sz. legnagyobb gyakorló kannibálja volt. Ezért szoktam időnként hivatkozni Közép-Afrikára, mint olyan helyre, amely párhuzamba állítható Fletolanddal közbiztonságot és demokráciát tekintve.
Őszintén szólva meglepődtem, hogy ez a párhuzam a szociknak is evidens, nemcsak nekem, amikor olvastam ma, hogy az egyik párszázmilliós sikkasztás miatt előszedett szoci politikus azzal próbálja megúszni, hogy a Közép-Afrikai Köztársaságban végzett diplomáciai szolgálata alapján akar mentelmi jogot élvezni, sőt már kettős állampolgár is. Istentelen fontos, hogy legyen diplomáciai kapcsolatunk Közép-Afrikával, az igaz, de természetesen praktikus, mármint neki. Illetve, hát egy kicsit habozom: a szocik általában nem különösebben éles elmék, de nem tudom, vajon ezért nem gondol bele, hogy ha most átnyergel új választott hazája hasonlóan odaadó szolgálatára, egy esetleg ott adódó újabb klánbukásnál azt kockáztatja, hogy nem a rendőrség fog kényelmetlen kérdéseket feltenni neki, hanem a szakács — vagy éppen kap olyan információkat, amikhez mi közönséges halandók nem férünk hozzá, és ő már tudja, hogy lényegében mindegy: egy-két éven belül nálunk is a politikai ellenfelek legyőzésének vagy a vonakodó adósok megrendszabályozásának a bevett módja a felfalásuk lesz?

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.