Akikről a legtöbben nem tudnak.
De a tegnapi legfontosabb hír kétségtelen az, hogy immár konkrét adatunk van olyan hazafiról, aki a gyurcsányista karhatalomtól 2006. október 23-án szerzett lőtt sebébe halt bele. A hír forrása pedig Vértesaljai atya SJ, aki abszolút hiteles szokott lenni.
Nem mintha nem volna okunk feltételezni, hogy többen voltak, és azokban a napokban legalább három halottról terjedt városszerte a fáma, de ezt bizonyítani a mai napig nem sikerült, ami nem csoda, ismerve a hatóságok szemérmetlen adathamisító tevékenységét, az orvosok állandó esküszegését, a köztársasági államrend teljes korrupt hazugságvilágát. Olyan hőst pedig, aki gyaníthatólag a tévéostromban szerzett sebesülésének következményeként halt meg, magam is ismertem, de bizonyíték a gyanúra "természetesen" megint csak nincs.
Amíg nem a hősök és vértanúk, hanem az orbánok és hazugok vannak a dicsőség csúcsán, addig a forradalom nem érhetett véget. Addig még a Gyurcsány-diktatúra B verziója van.
Lehetett volna a cím az is: Több tisztelet... Én úgy tapasztaltam, tegnap én voltam az egyetlen, aki koszorút vittem a Szabadság térre, az MTV-épület elé. Én úgy tapasztaltam, egyedül én jártam a városban kokárdával, díszmagyarban. Én úgy láttam, esti megemlékezésünkön összesen négyen búskodtunk. Miközben az MTV előtt a mai hatalom, hangsúlyozom: ugyanaz a köztársasági-terrorista hatalom győzikés bohóckodást szervez, ahol az agyatlan lipótvárosi csőcselék poharas sörrel élvezkedik a cigány gajdoláson és okádja tele a hősök terét.
És ezeknek választójoguk van.
Na persze, vajjon miért tegnapra szervezték ezt a szentségtörő bulit a rogánok vagy demszkyk, mindegy, melyik?
Megjegyzem, a kétnapos eső után majdnem úgy állt a víz a bejárat előtt, mint a vízágyú nyomában.
Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése