Karácsony

Elsősorban is Budaházy Gyurinak kívánok áldott, szent karácsonyt.
Bóldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért; mert azoké a mennyeknek országa. (Mt 5,10)
Aztán a többieknek is, egye fene, legyen boldog karácsonyotok.
Sőt, áldott karácsonyt kívánok Fletónak, Sipánkának és kormányuk tagjainak is: kívánom, hogy világosodjék meg elméjök, ismerjék fel Isten igazságát és kössék fel magukat még ma este.

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

Zsarnokölés

Ismeritek ezt a képet?
Ritkán látni, pedig sokatmondó.
Ma 21 éve, hogy beültek egy piros Ladába (khm, szimbolikus autó...) és megpróbálkoztak úttalan utakon elmenekülni. Hű népük azonban nem maradt el nyomukból, lásd a fenti képet.
Lássák ezt a fejedelmek és rettegjenek!

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

Az Antikrisztus éjszakája

Az év legsötétebb napja, az év leghosszabb éjszakája van. Ilyenkor az ember rossz hangulatú, még ha nincs is oka. (És nekem van, a/ Magyarország en bloc, b/ az utóbbi hetek pitiáner besúgói támadásai, c/ ezekután ma a Múzeum körúton egyszercsak szembejött Dér Kitty, de nem egyedül.) Ilyenkor született az Antikrisztus a világra hajdan (Goriban).
A baj az, hogy az Antikrisztus nem halt meg, hiába temették el. Szétszórta magvait százezer példányban a világban, mint a beléndek, és kihajtott. Itt látjuk testi valójában virulni. Olcsó lenne poénnak, hogy "és jelenleg dékán", bár kétségtelen van benne némi igazság, hogy a dékán lelki működése kínosan emlékeztet Joszif Visszárionovicséra, de sokkal kevésbé jelentős személy ő annál, hogy egymagában újjászületésnek minősüljön (nem beszélve róla, hogy Istennek hálá, szervezési képességüket négy-öt nagyságrend különbség választja el, de nem mesélem el a mai szervezési burleszket, sapienti sat). Az Antikrisztus inkább eredeti fogalmi értelmében, mindazokban oszlik meg, akik istenként imádtatják magukat általunk, ha hagyjuk, s ezek közt ott vannak ezerszámra Fletótól az utcanőkig mindenféle politikusok/k***k, s különösen nagy arányban mindenféle lelkészek, egyházi tótumfaktumok és püspökök. Luther vsz. pontatlanul fogalmazott, amikor a római pápát nevezte Antikrisztusnak, helyesebb lett volna azt mondani: "minden rendű és rangú püspök közösen".
Egyre inkább egy olyan egyházszervezetet tudnék elképzelni, amelyben csak három hivatás van: tanítói, presbiteri és diakónusi.

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

Vajon Molnár vagy Lakos elvtárs ég?

Ez is szép, az egész országban úgy tűnik, csak Kandúr Bandi barátunk figyelmét keltette fel, hogy Dél-Buda behalt...
Érdeklődőknek: a Horthy úton, nem messze a Gellérttől, úgy tűnik, felgyulladt a budapesti csatornarendszer. Mitől ég egy csatorna, amiben elvileg húgy, sz** és más kevéssé gyúlékony anyagok úsznak, nem t'om, de ég, és azóta sünök, tűzszerészek és BKV hibaelhárítók légiói állják körül tanácstalanul, nyilván ők sem értik jobban, mint én, lemászni utána meg még meg is értem, hogy nem akarózik.
Viszont ettől még Dél-Buda meghalt, magam is elkéstem odamenet is, visszajövet is, és ez nem hír se nemzeti, se szoclib médián.

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

Újabb idézet

Hát ez zseniális három mondat.
"A nyugati szólás, mely ritkán fejt ki bármi hatást a hatalomra, szabad, mint a madár. Olyan államokban, mint Kína, létezik egy átható cenzúra, mivel a szónak még van hatalma, és a hatalom fél ettől. Mindig úgy kell tekintenünk a cenzúrára, mint egy gazdasági jelre, amely a szó potenciális hatalmát tárja fel az illető törvénykezési környezetben."
(Julian Assange, ma)
És teljesen igaznak tűnik, jól mutatja a folyamat, ahogy Fletó diktátor úr eljutott kezdeti "lehet tüntetni, majd megunják" álláspontjától másfél hónap alatt a nép közé lövetésig, és utána nemsokára a szerverlekapcsoltatási komédiáig.
És ha Vitya elmeállapotából indulunk ki, akkor szavunknak irtózatos hatalma kezd lenni, azért készül a totális cenzúrára. Elmeállapota egyébként nemcsak paranoiás, hanem demens (elbutult) is, mert így is, úgy is meg fogunk szólalni, akármit csinál, ha kell, kiépítünk egy párhuzamos internetet.

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

Sz. A. Jeszenyin: Fekete férfi

Fordítottam: én (jó hosszú, a csudába is...)

Pajtás, pajtás,
Nagy, nagy beteg vagyok én.
De magam së tudom bajomat, mi is ez.
Vagy a szél fütyüli
Lakatlan, üres mezején,
Vagy őszi avarként
Agyamat beteríti a szesz.

A fülem csattog fejemën, mint
Madárnak a szárnya.
Nyakában a lába,
Már nëm ragyog tele fénnyel.
Ëgy fekete férfi,
Fekete, fekete,
Ëgy fekete férfi
Települ mellém az ágyra,
Ëgy fekete férfi
Nëm hagy aludni az éjjel.

Ëgy fekete férfi
Rém-könyvben futtatja az ujját,
S dudorász orrhangja, mint
Papnak a holt fëlëtt,
Olvassa rëám
Valamilyen pökhendi iszákos éltét,
Szomorítja, gyötri a lelkëmet.
Ëgy fekete férfi,
Fekete, fekete!

"Halld csak, halld csak!
-- Mormogja nekëm --
A könyvben sok gyönyörü terv van
S eszme hozzája.
Ez a férfi élt
Ëgy olyan helyën:
A legalja martalóc
S szélhámos nép hazája.

Ott a decembëri hó
Tiszta pokolian,
Mëg a hóvihar is víg
Rokkáját hajtja.
Hát kalandor e férfi ugyan,
De csúcsminőség,
A legjava fajta.

Mert ëlëgáns volt,
Tetejébe költő,
Nëm nagy, igaz,
Na de virgonc volt ereje,
S ëgy akármilyen asszony,
Negyvenes éveit töltő,
Neki az volt a `rossz lëány'
Mëg a `kedvese, édëse'."

S így szólt: "A szërëncse
Mi más: ügyes ész s kezek.
Nyomorultak mindig is,
Mondják, az ügyetlen lelkëk.
Sëmmi az egész,
Gyötrelmeket
Idéznek el a hazug
Mëg a ferde tëttek.

Förgeteg, szél,
Mindënnapi fagy,
A nehéz csapások
S ha a bánat is éled,
Ha nevetsz látszatra, ha ëgyügyü vagy --
A világon a legmagasabb művészet.
Të fekete férfi!
Nëm merészelëd ezt të!
Hiszën të talán nëm
Búvár-hivatásnak élsz.
Mit nekëm élte
Ëgy botrányhős költőnek!
Jobb lësz, kérlek, ha másnak
Olvasgatsz és mesélsz.

A fekete férfi
Közelről guvasztja rám
A szëmét, amelyet belep
A kék szinü moslék,
Mintha rám mondaná, hogy
Tolvaj lënnék s zsivány,
Valakit pofátlan,
Pimaszul kirabolnék.
........................

Pajtás, pajtás,
Nagy, nagy beteg vagyok én.
De magam së tudom bajomat, mi is ez.
Vagy a szél fütyüli
Lakatlan, üres mezején,
Vagy őszi avarként
Agyamat beteríti a szesz.

Dermesztő az éj,
Nyugszik a néma kërësztút.
Së barát, së vendég,
A kisablaknál magam állok.
A lágy dara leple,
Mint mészpor, a róna fëlëtt fut.
S lovasok módjára a fák
Gyűlnek a kertbe minálunk.

Vészmadárnak
Éji szava sír valamerre.
Szórják a fa-lovasok
A paták dobaját szanaszét.
De a fekete újra
Ideűl a karszékëmre
Mëgemelve kalapját,
Hanyagul lëveti a zekét.

LHalld csak, halld csak! --
Hörög és arcomba mered,
Közelebb, mind
Közelebb ide dűl. --
Sosë láttam olyan csibészt,
Kit az álom
Ilyen ostobán és
Fölöslegësen kerül.

Ó, tëgyük fël, tévedtem!
Hisz a hold ma vakít.
Annak ugyan mi këll
Még, kit átitatott a szunya?
Tán a kövér combjával `ő'
Titkon mëgjelënik,
S mit olvasol neki,
Az a líra lëlankadt, satnya, tunya?

Oh, imádom a költőt!
Örömteli nép.
A szívnek oly ismert
História az, ami bennük él.
Ragyavert estis lëánynak
Hosszuhajú nyomorék
Nemi gerjedelëmben
Szétfolyva, világokat így mesél.

Már nëm tudom én, tán
Kalugában,
Vagy tán Rjazanyban,
Élt ëgy fiu ëgyszër
Ëgy faluban,
Csak ëgy parasztcsaládban,
Szőkehajú volt
Kék színü szëmëkkel.

És lëtt, ime, fëlnőtt.
Tetejébe költő,
Nëm nagy, igaz,
Na de virgonc volt ereje,
S ëgy akármilyen asszony,
Negyvenes éveit töltő,
Neki az volt a `rossz lëány'
Mëg a `kedvese, édëse'."

"Fekete férfi!
Vendég, kit utál
Mindënki -- tërólad
Ez a hír száll messzire."
Bőszülve, dühülve
Hajitom, s betalál
Pofájába botom,
Az orrtövire...
........................

...A hold mëgholt.
Virrad, s a kisablakba' kéklik.
Ó të éj!
Mi e dúlás, éj, e romok?
Cilindërben állok.
Nincs sënki, csak én itt,
Ëgyedül...
S a törött tükördarabok...

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.

Friss idézetek

"A képviselő többek között megemlítette ... hogy a magyar médiából ki van tiltva minden, ami nemzeti, de azt is, hogy hazánkban a még mindig nincs Őstörténet Kutató Intézet. Fél év elteltével maradt minden a régiben- jegyezte meg Pörzse Sándor." (forrás: Birkaúsztató)
Lehet, hogy úgy fog lassan tűnni, hogy utazom Pörzsére, de muszáj megjegyeznem:
Te f***!
Tulajdonképpen miért nincs?
Netántán nem miattatok?
Gyengébbek kedvéért: van rá egy teljes kidolgozott terv nekik háromnegyed éve, olyan szintű, hogy annak alapján még szadeszosok által szervezett konferenciákon is kérnek előadásokat tájékoztatásul, csak össze kéne dobnotok 10-40 milliócskát, ahelyett, hogy rovásírásos utcanévtáblákra bokáznátok el vagy a csuda tudja mire.

Jobb.
Tőkés László "szégyelli, hogy a Királyhágó-melléki refotmárus egyházkerület befolyásos tisztségeit volt besúgók, állampárti kiszolgálók töltik be." (forrás: dettó Birkanyáj Fürdetője)
Tisztelettel, egyetértek Főtiszteletű Úrral. Mi több, én szégyellem, hogy a Magyar Református Egyház szervezetének tisztségviselői, lelkészei és tanítói 99%-ban istengyalázó, hitehagyott, teológiailag műveletlen, ámde aggresszív, öntelt besúgók, békepapok, ultraliberálisok és a materialista állam egyéb alázatosan nyaló kiszolgálói, akik a képmutatás, hazugság, sunyiság és sztalinista terror légkörét teremtették meg az egyházszervezeten belül.
Az Egyházon belül nem, mert az az előbbivel nem azonos, ezek a gazemberek nem tagjai, csak Tőkés Főtiszteletű Úr meg mi néhányan.
Ja, még apám mesélte réges-rég, hogy Éliás József nagytiszteletű úr egyszer beperelte a tulajdon püspökét.
"Kemény gyerek az öreg, ez alig merészebb lépés, mint ha én most beperelném Kádár Jánost" – tette hozzá, hogy őt is idézzem most, bár ez csak oral history.

Ha nem történik semmi érdekes, a múltkori bejegyzésemtől vérszemet kapva a következő napokban a világköltészet néhány nagyon szép alkotását fogom közzétenni saját fordításomban. De lehet, hogy szörnyű dolgok történnek a napokban.
Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.