Ilyen idő nincs is, amilyet ez az ősz produkál. Ez több, mint kirándulóidő: ez kánikula. Tegnap lementem a Velencei-tóra és jókat úsztam (stb.). Ma is mentem volna, csak hát dolgozni kell (ámbár minek).
Mivel a Magyar Tudományos Kakadémiát feloszlatni, lerombolni és sóval behinteni, költségvetését pedig az indulóköltségek megtérítése jogcímén visszaszármaztatni gr. Széchenyi István örököseinek nem áll módomban, pedig azt kéne, inkább írok a tudományról egy pár anekdotikus-elvont sort. Aktualitása annyi, hogy az utóbbi hetekben bejárta a világsajtót a (kétes? tupírozott? vagy teljesen igaz?) hír, hogy Einstein híres relativitáselméletét kísérleti részecskekutatás során megdöntötték, amennyiben a fénysebességnél nagyobb sebességet mértek.
Előrebocsátom, azt nem állítom, hogy egy ilyen kísérlet valóban megdönti Einstein hírhedett elméletét, éspedig elsősorban azért nem állítom, mert van valami fogalmam arról, hányféleképpen lehet elcseszni egy kísérlet adatainak rögzítését és aztán interpretálását, így még többszörös megerősítést várok, mielőtt valami következtetést én is levonok.
Apámnak Einsteinről meglehetősen rossz véleménye volt (ő elég extrém planckista volt, sőt még inkább bohrista). Eltekintve a tudományetikai kérdéstől, hogy a/ a nemzeti körökben elég közismert pletykát, hogy Einstein hivatkozás nélkül használta Bolyai Jánosnak egy bizonyos kéziratát, ő bizonyítottnak tekintette, valamint b/ mélyen tudóshoz méltatlannak és ízléstelennek tekintette, hogy E. egy életszakaszában cionista aktivitásba is bonyolódott, az életmű tudományos értékéről az alábbi mélyreható összefoglalást tette:
"A világ legmélyebb törvényszerűségei már nem egyszerűen matematikai, hanem inkább esztétikai alapon bizonyíthatóak. Matematikailag sokszor egy modellt és az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani, és az igazságot általában az dönti el, hogy melyik modell szebb, letisztultabb. Ezért zseni Planck, és ezért inkább kókler Einstein, mert az ő relativitáselmélete nem tiszta, logikus, esztétikus."
Mivel legalább négy érv szólt mellette, hogy Apámnak igaza van (1. Apámnak per definitionem igaza van; 2. Apám a legmagasabb fizikai képzettségű ember, akit ismertem, ha az állambiztonság meg nem akadályozza, Heisenberg munkatársaként indult volna a pályáján; 3. az érvelése maga is szép, sőt gyönyörű; 4. történettudományi és nyelvészeti vonalon saját tapasztalatból állíthatom, hogy szintén ez az elv igaz), hallgatólagosan elfogadtam a nézőpontját.
Nem olyan rég Einstein-interjúkat olvasgattam unalmamban, a klón, mert azért ha kókler is, de írásait hasznos ismerni, és egyszercsak szembejött velem Apám maximája Einstein által megfogalmazva, alig árnyalatnyi eltéréssel (talán szebb helyett egyszerűbbet mond, ami egyébként pontatlan kifejezés), csakhogy az alábbi konklúzióval: "ezért inkább nekem van igazam, mint Plancknak, mert az én elméletem esztétikusabb".
Na most tegyek igazságot, amikor ezek szerint ugyanazt az elvet vallja két világszintű fizikus, és sikerül mindkettőnek a maga elmélete javára értelmezni.
Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése