Sajátos, hazai őszi ünnepkörünk e nap köré épült fel szép lassan... Október 23: a Forradalom napja. Október 31: a Reformáció napja. November 2: Omnium Defunctorum. És végül november 4: halottaink és élőink minden reménye vérbefojtásának napja.
A nap persze szimbolikus, mert nem egy reformáció volt és nem egyszerre, talán helyesebb dátum volna az a híres pillanat, amikor Márton doktor a klón ülve hirtelen rájött a híres passzus értelmére: "És hűn Ábrahám..." De valami miatt jobban szeretjük a publikus megnyilatkozásokat ünnepelni, mint a magányos döntéseket.
A sok-sok reformáció közül, amikor sok-sok ember megindult, hogy helyreállítsa az igaz hitet, vajon miért Márton doktor napját őriztük meg emlékezetünkben? Jó, az eredményessége miatt. De miért neki jutott ki a siker, és nem Östbyi Botolf svéd parasztnak, akit a XIV. században még annak rendje-módja szerint megégettek, mivel tagadta a transsubstantiatiót, annak dacára, hogy korrektül felajánlotta az inkvizítoroknak, hogy tiszteletben tartja az egyház világi hatalmát és nem fog nyilvánosan prédikálni. A bátorsága nem segített — nem félt az eljárás során végig — és a tanításának kristálytiszta logikája sem.
Ugyanis: neque volentis, neque currentis, sed Dei miserentis.
Szerintem éppen az a lényeg, hogy a hit igazságait felismerni és azokhoz visszatérni nem elég, a reformáció azzal a felismeréssel jár, hogy a hit igazságainak torzulása közvetlenül eredményezi az erkölcsök összeomlását, az egyházszervezet sátánizálódását, és a kettőt együtt és egyszerre lehet csak kijavítani.
Fordítva is igaz, azok a mozgalmak, amelyek csak az egyházszervezet elocsmányulását veszik tűz alá, az erkölcsi megújulást képesek a legabszurdabb tévtanokkal összekötni, és végül csak egy élhetetlen szekta torzképét hagyják maguk után, a legkülönbözőbb középkori heretikus mozgalmaktól a mormonokig és más hasonlókig. Családi tapasztalatom van hasonszőrű nonkonformista gyülekezetről, és mondhatom, a tartalmatlan szenteskedés mintaképei vannak köztük (azért nem nevezem meg őket, mert ugyanakkor tudom, hogy állati jóindulatú, jó szándékú ürgékként indultak).
Mivel az egyházat a Mammon és a hatalomimádat mindig, minden korban teszi tönkre, már Pál apostol is mindenféle önjelölt prófétákkal kellett hogy küzdjön (nem beszélve Simon mágusról, aki bájos ókori nyíltsággal próbálta készpénzen megvenni Péter apostoltól az egyház egy hányadát cakkumpakk), világos, hogy Luther, Kálvin, Zwingli és társaik után is újra és újra meg kell tisztítani új és új reformációval.
Az ünnepi hangulatra tekintettel nem térnék ki az erkölcsi fertőre, ami gyakorlatilag elnyelte a magyarországi, sőt nagyrészt a világ protestantizmusát, mindent látunk itt, amit nem kéne, Simon mágus buzgó követőitől, akik folyamatosan csencselnek a hittel, a félrekefélő kántoron és a két k*** társaságában a kaszinóban dőzsölő rektoron át nyugaton a buzi papokig, itt keleten a besúgó püspökökig, de az utóbbiból végtelen mennyiség. A nagy kérdés az: mik a doktrinális tévedések, amelyek miatt beözönölhetett ez a fertő, mit kell tanbelileg reformálni?
1-5. Először is visszautalnék egy korábbi bejegyzésemre, ahol öt fontos tanbeli tévedést állapítottam meg, amelyek elterjedtek az egyházban, hozzátéve, hogy ezek ökumenikus tévelygések, eléggé jellemzőek a magyar katolicizmusra is.
A Lóformátus Egyház speciális elfajulásait a következő részben fogom tárgyalni, mert most el kell mennem galagonyalekvárt főzni.
Erről azért egy tézis eszembe jutott:
6. Jézus köztudottan ács volt, Pál apostol sátorkészítő kisiparos. Az egyház ezt tudván azzal indokolja, hogy a hivatalos személyei lábukat lógázzák, hogy ők egyházat tanító munkájuk miatt nem érnek rá munkára. (Pál pásztorleveleiben ír erről, Kálvin ezt elég értelmesen magyarázza is, fordítottam a szöveget, de most nem szedem elő szó szerint.) Mindenki tehát, aki tanításhoz buta, vagy lusta, vagy mindkettő, és eltartatja magát az egyházzal, szembemegy a Szentírással, sőt az is, aki a hét hat munkanapjából csak egy délelőttöt vagy délutánt is kihagy a folytonos tanításból, és kegyeskedéssel, szenteskedéssel, imádkozással tölti. (Lopás, besúgás, feljelentés írása, kaszinózás, k***zás is szenteskedésnek számít.)
Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése