A galagonyalekvár az egyik legérdekesebb gyümölcsalapú élelmiszer, amit házilag előállíthatunk, kiváló ízű, rendkívül egészséges is (amúgy gyógynövényről van szó), de készítéséhez bizonyos fortélyokat ismerni kell, amelyek nélkül könnyen becsődöl a vállalkozó kedvű szakács, és végül dühösen dobja sutba a fazekat trutyistul. Fogalmazhatnék úgy is: a feladat nehéz. Legyünk őszinték, gazdaságilag nem éri meg a házilagos gyártás, hiszen lehet az árut kapni szabadpiacon, már úgy kb. 40 dekáját egy ezresért, és ha ugyanekkora mennyiség házi költsége elenyésző is (max. 10 deka cukor, mondjuk húsz percnyi gáz/áramfogyasztás a főzőlapon, és egy kiskanál mosogatószer utána a fazéknak), a befektetett munkamennyiség bőven az ezres felett van átszámítva. Amiért mégis jó csinálni, az az, hogy egyedülálló buliról van szó, és a végtermék íze házi gyártásban páratlan, meg egyáltalán, a magáét az ember szívesebben fogyasztja; az elqrt időnkért meg úgyse fizetne meg senki.
Jó ha tudod, hogy a galagonya tüskés szárú bokor vagy kis fa, szinte elpusztíthatlan, bőtermő, de az átlagos termés mintegy 5 mm nagy piros bogyó (és ennek kb. 80%-a egyetlen csonthéjas mag), tehát nem egy dinnye vagy rétesalma. Ez okból nem fog menni kimagvazva eltenni, mint a legtöbb nemes gyümölcsöt: hozzá kell edződni a gondolathoz, hogy a magvakkal valamilyen formában az emésztő-szervrendszerednek kell majd megbirkóznia. Nyersen kicsit szappanízű, de nagyon laktató; késő ősszel érik.
Először menj ki a mészkőhegyek egy kopárosabb részére október/november határán, napsütötte időben, szemelj ki egy dús galagonyafát, és szedj kb. 2000 szemet róla. Azért ennyit, mert kb. ez után küldöd el az ides anyucikájába a világ összes galagonyabokrát, és kezdenek villózni a szemeid az unalomtól. De ha te türelmesebb vagy, és felmész akár 3000 szemig, abból már két félliteres üveg is kitelik.
Amennyire tudsz, vigyázz, hogy kocsány nélkül szedd le, mert akkor egy munkafázist megspóroltál, a nagyon fáradalmas utólagos kocsánytalanítást. Természetesen lehetőleg nagyobb és épebb, semmiképp se feketére aszott vagy rohadt szemeket.
Otthon a szedett mennyiséget (a mégis belekeveredett minimális szennyeződést kiválogatva) mosd meg bő vízben, és daráld be egy elektromos darálóban, a szemekre annyi vizet töltve, hogy éppen ellepje. Két lehetőség közül választhatsz: vagy egyszer felforralva előtte, a forralóvizet használod erre a célra, vagy nyersen tiszta vízzel. Az előbbi előnye, hogy a darálék egyenletes, síkos anyag lesz, ami gyorsabban összefő, de a hátránya, hogy vélhetőleg több darálatlan szem marad benne hosszabb darálás, mondjuk úgy adagonként 90" után.
Nagy valószínűséggel a darálékot át kell nyomkodni kanállal egy krumplinyomón vagy hasonló lyukméretű fémtárgyon, mert lesznek benne teljes magvak. Ha nem elég a víz rajta daráláskor, akkor a végeredmény még darálatlanabb lesz, és olyan kemény, hogy az átpasszírozás nem megy. (Ha túl sok, akkor természetesen kifröcsög.) Ha netán sikerült ezektől megszabadulni, akkor ez a rendkívül kellemetlen, fárasztó és lassú munkafázis kimarad.
Sietni kell vele, mert a zúzalék spontán kőkemény géllé szilárdul!
A maradék magkoncentrátumot egy csekély vízzel felöntve rendszerint egy második átnyomással még tudsz anyagot kinyerni, és a végleg visszamaradó galagonyapakura egy könnyed herbatea forrázatának alkalmas alapanyag, nem kell kidobni.
A zúzalékot 20-25% cukorral elkeverve érleld kicsit, nem muszáj sokáig; ne ijedj meg tőle, hogy már tíz perc múlva kőkemény és ne hígítsd! Kezdd el főzni leégésbiztos edényben, leginkább fedő alatt, mérsékelten kavarni elég, és meglepődöl, mert nem keményedik tovább (akkor valószínűleg természetes gyémánt keletkeznék), inkább lágyul és szétesik. A készáru tipikus kritériumait nem fogja neked mutatni, tehát nincs húzása, és már kezdettől látszik a feneke, de a víz kavarásnál látványszerűen távozik belőle, és amikor már egyenletes, sz**színű, a víz elég kevésnek látszik és a szaga jellegzetesen készáru-szag, akkor kész is vagy. Elég rövid idő.
Feltétlenül forrón töltsd üvegbe.
Állj ellen a kísértésnek, hogy egy ültő helyedben megedd az egészet. Nem mintha ártana az egészségednek, viszont akkor nem marad lekvárod, és hiába dolgoztál.
Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése