Altízy

Nem volt semmilyen karácsonyi bejegyzésem, karácsonyi üdvözletem, áldásom, stb., ezért ezúttal elnézést kérek, de igazából nem volt kedvem, és untam, hogy mindenki mindenkinek minden jót kíván nyilvánvalóan őszintétlenül, a karácsony pedig tőrülmetszett pogány ünneppé vált, ahol már csak arra nem emlékszünk, ki született ekkor. Egyébként nemcsak ezt hagytam ki, hanem az egész sorozatot, Joszif Visszárionovics születésnapjától kezdve, a magamét, Grósz Jakabét, a Győzelem napját (sc. Victoria), és a közbeeső fantasztikus eseményeket is, Fletó ideiglenes rendőri őrizetbevételét beleértve, amik közül persze egy csomó csak puffog, de nem fontos, de érdekes dolgok is történtek és gondolataim is voltak, csak éppen ideiglenesen nem gondoltam, hogy a világ megérdemelné.
Tegnap este viszont, miközben éppen Tzetzés Jánost fordítom, megcsörren a telefonom, és látom, hogy az "Altízy" név van kiírva.
— Hejhó, halihó, Magyarországon vagy? — ordítottam bele örömmel.
— Te, otthon vagy?
— Igen — felelék némiképp csodálkozva, mert nem én töltöm éltem napjait Albionban.
— Akkor talán nyisd ki a kaput — mond erre Altízy exfőhadnagy.
És valóban ott állt teljes magasságában, szóval ilyen az igazi úriemberi életmód és társadalmi érintkezés, hogy fölösleges körök nélkül, ha lehetséges, megosztjuk időnk barátainkkal. Az már az altízyi többlet, hogy ilyenkor mellesleg belemarkol a kesztyűtartóba és pillanatnyilag, hazaérkeztéig használni nem kívánt DVD-iből is egy marokkal odaajándékoz nekem.
Szóval, reggel háromig elfogyott minden még itthon levő alkoholom: egy fél üveg Becherovka, fél üveg aszú, fél kanna zempléni furmint, két Oberdorfer (ez a délbajor búzasör szerény véleményem szerint a világ legjobbja, előzve a dobogó fokaira még feljutott Pilsner Urquellt és Berliner Lawát) és egy doboz diana sósborszeszes cukor, ma pedig reggel tizenegykor tudtunk felkelni.
Hogy miről beszéltünk közben, az természetesen szigorúan magánügy, barátaim amúgyis nyilván szinte pontosan ki tudják találni. Azért két idézetet mutatványképpen adok, amelyek szerintem elég találóra sikeredtek:
"Sikerült mélyen beavatkoznunk Észak-Korea belügyeibe, Kim Dzsong Ilt megütötte a guta irigységében, amikor Orbánra gondolt."
"— Szerinted Magyarországnak mikor lesz atombombája?
— Minek az, nekünk Szíjjártónk van."
Végső eredményképp elegendő életkedvet gyűjtöttem ahhoz, hogy a következő napokban egy-két dolgot visszamenőleg megírjak, talán majd azzal kezdve, hogy minekutána aránytalanul sokat sírtam az elmúlt félévben a lóformátus egyház sz**os állapotán, végre feltárjuk a katolicizmus nyomorúságát is.

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.