Állam- és magáncsőd, avagy Károlyitól az ötcollos floppyig

Volna jópár ember, akit elküldhetnék a bánatos édesanyjába.
Most nem teszem.
Kifejthetném a legutóbb megpendített gondolatot, hogy miért hasonlít és miben Vitya napról napra inkább Károlyi Mihályra (sőt Schmitt Pali is, ugyanis első népköztársaságunk egyetlen és utánozhatlan elnökével is előfordult, hogy mikor aláírásra elétettek egy aktát, hanyag figyelmetlenséggel még a mellette levő papírlapot is aláírta, ilymódon kinevezve egy olyan kommunista kormánybiztost, akiről ő nem is tudott, de legalább ekkor Mihályunk seggrészeg volt, mint majdnem végig miniszterelnök- és elnökösködése során), de igazából ez is történelmi ismeret, amit kézikönyvekből is elsajátíthat az ember. (Olyan se sok volt rajta kívül, hogy egy aktív köztársasági elnök lássa el a külügyminiszteri teendőket, ennek laza alkotmányos bája szerintem még Szakasits hírhedett önfelmentéséét is felülmúlja.) Azt azért egyszer elmesélem, hogy hagyott el egy államtitkára egy fegyverszüneti szerződést a klón, megfosztva ezzel Magyarországot néhány tízezer négyzetkilométer jóminőségű lakott területtől.
Sőt, a történelmi ismeretek olyan könnyen beszerezhetőek és annyira emberalatti lény, aki nem tudja beszerezni, hogy még arra sincs energiám, hogy azokat a félhülye vadmagyarokat ledorongoljam, akik most a kurucinfón Lipusz Zsolt torkát akarják elharapni, mert finoman és óvatosan, de le merte írni, hogy azért mégse személyesen az atyaúristen vezette a honfoglaló magyarokat és nem Koppány volt a Jézus Krisztus második eljövetele.
Inkább azt anyázom, ami erről nem tehet etikailag, mert nem élőlény, hanem tárgy, és most nagyon szomorúvá tett.
Úgy indult a dolog, hogy megnéztem a közlöködési múzeumban a számítástechnikai kiállítást. (Jelenleg négy időszaki kiállítás van egyszerre, és ebből legalább kettő nagyon jó, tehát érdemes elmenni és megnézni.) Én ehhez nem sokat értek, de érdeklődő néző vagyok és elég vén ahhoz, hogy kortársként szemléljem a kollekciót, s miután megállapítottam, hogy a legidősebb tárgy harmincéves, rájöttem, hogy ilyet én is tudok, nem kell elmennem múzeumba. Annak idején, jó tíz éve, ugyanis beraktam a háború előtti lisztesláda mélyére a már nem használandó gépet, az pedig nem behalt, hanem kezdett diszkompatibilis lenni a programjaimmal, de a saját lemezeivel még beindítható. Ez ugyanis egy 1981-es gyártású XT, Dos 3.30 futtatására képes, színes CGA monitorral, és 360 kB-os 5-collos floppyt képes befogadni. Sőt, mivel a vinyója már meghalt szegénynek, másról nem is indul, mint 5-collos floppyn lévő bootról.
Sajnos rá kellett jönnöm, hogy az eltelt tizenegykét évben a láda kulcsa valahová elveszett. Namost aki el tudja képzelni, milyen keserves munka egy világháború előtti ládát feltörni, annak nem kell többet mondanom.
És amikor utána összerakom a gépet, akkor jött a sokk. Mechanikusan a gép teljesen épnek tűnik, de a szegény doboz floppyt megviselte az idő vasfoga, és egyik rendszerlemez se teljesen korrekt... van olyan, amelyről beindul, de szerintem nem pontosan, mert utána a szövegszerkesztő már rögtön befagy, és van olyan, amelyről beolvassa a Nortont (ugye van még, aki emlékszik, mi az?), de már nem a saját jellegzetes kék színében és nem működik pontosan, és akármelyiket teszem be, pár perc múlva valahol lefagy, és a meleg újraindításnál Parity Check-et jelez.
Szóval, a harmincesztendős élettelen kolléga és jóbarát már inkább szobor, mint használati tárgy, nézhetem a szép képernyőszíneket, de dolgozni nem lehet vele. És nem tudom, mit fogok tudni csinálni, mert hibátlan állapotú ötcollos floppyt beszerezni nyilvánvalóan teljesen reménytelen vállalkozás, de még ha van is olyan, honnan másoljam rá a nyolcvanas évekbeli .sys file-jaimat?
Egyébként a polcról gunyorosan kacsingat rám négy doboz hétcollos floppy is, amelyekhez már azt se tudom, milyen gép való.

U.i. Azoknak a gyagya diákoknak, akik ötszöri figyelmeztetés ellenére is a wikipediát használták forrásnak a dolgozatukhoz, és emiatt megbuktak. Tiszta kaján kíváncsiságból ma megnéztem Hunyadi Jánosról a török wikipédia szócikkét. Meglepetésemre sokáig egész objektív, bár nem túl részletes, egészen a várnai csatáig. Még az is elfogadhatóan objektív. Utána azonban nem tud Kormányzó Úr újabb hadműveleteiről. A Nándorfehérvár/Belgrád szót nem tartalmazza.
Szóval, az internet hiteles tájékozódási pont, mint tudjuk.

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.