Nemzeti Galéria-vita 1.

Az áldás csőstül jön, most fájdalommal kénytelen vagyok félbeszakítani Tróját, és jelenkori dokumentumra térni.
Tegnapi élményem első részét osztanám meg Veletek, ami szürreális és szép este volt. Du. 4-től az ELTE Bölcsészkarán nyilvános vitaest volt (Or nélküli) Baán Lászlóval, a Nemzeti Galéria felszámolásával megbízott kormánybiztossal és Szépművészeti-igazgatóval (tudjátok, azzal az emberrel, aki alatt megvalósult, hogy egész évben nem történt egy műtárgybeszerzés sem, ami egyébként még 1944-45-ben sem jött össze). Másfél órával előtte szóltak a dologról, teljesen reklámozatlan, fű alatti rendezvény volt — állítólag fél nappal előtte döntöttek úgy, hogy legyen a helyszín a régi Kari Tanácsteremben, és nem a művtöri tanszék pici előadójában, tekintettel a mégis várható érdeklődésre, nos, a szó szoros értelmében gombostűt nem lehetett leejteni, kis túlzással a csilláron is lógtak. Valójában persze nem, de ha rendeztek volna egy szavazást, hogy lógjon-e a csilláron a meghívott vendég, dr. Baán László főigazgató-kormánybiztos, alighanem meglett volna a forradalmi kétharmad. Ez persze valóban forradalmi lett volna.
A szürrealitást az időutazás okozta és a rendkívül feszült hangulat: a tapintható félelem, amelyben — nem viccelek — taps előtt az emberek körbenéztek, hogy ki látja őket, és a pillanat, amikor a tömeghatás úrrá lesz a félelmen, és mégis közbetapsolnak az előadónak, amikor bejelenti, hogy ő nem hajlandó a kormány igényeihez igazítani a tudományos munkásságát. És természetesen az el nem hagyható momentum, hogy száz százalékig humánértelmiségiek voltak jelen, annak is az elméleti szakember fajtája, igen békés, igen mérsékelt, nagyon nagy részben apolitikus és sok esetben szakmailag jól pozicionált emberek, akiknek nagyon sok vesztenivalójuk van. Azonban a kb. 230 fő, ami volt, már a jelen helyzetben túl van a kritikus tömegen, és ez a közeg megtagadta a parancsot a fej homokba dugására.
Egy kicsit úgy sejtem, hasonlóak lehettek '56 nyarán a Petőfi Kör első ülései.
Állítólag lesz folytatása az alkalomnak. Mindenesetre mintegy négy óra után félbe kellett hagyni, mert bezár az egyetem éjjelre, nem pedig a program fejeződött be.
Mivel ennek meggyőződésem, hogy tartós dokumentáris értéke van, a helyszínen készített jegyzeteimet részletekben közzéteszem.

Feljegyzés
A 2012. január 25-én 16 órától
az ELTE BTK Múzeum krt. A épület 39. termében tartott vitaestről
A Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum egyesítése
(a Magyar Nemzeti Galéria önállóságának megszüntetése és múzeumi negyedbe költöztetése)
tárgykörében

A jelenlevők száma kb. 230, mintegy egyharmadának már ülőhely nem jutott.
Levezető: Rényi András esztéta (ELTE Művészettörténeti Intézet vezetője).
Expozét tart: Róka Enikő (MNG), br. Vécsey Pál Axel (SzM), Endrődi Gábor (ELTE BTK Művészettörténeti Intézet). Utána Szentesi Edit (ELTE BTK Művészettörténeti Intézet) moderátor vitatkozik az est vendégével, Baán Lászlóval, a SzM főigazgatójával, az intézmények egyesítésére kinevezett kormánybiztossal. Végül a hallgatóság lehetőséget kap kérdésekre.

16,10 körül a levezető bejelentése szerint BL vidéki elfoglaltsága miatt késik, emiatt az estet nem tudjuk még megkezdeni. [Tudomásunk szerint BL egyébként nincs vidéken.]
16,26-kor BL megérkezik, az est elkezdődik.
Rényi András bevezetője.
Szándékuk szerint szakmai szemszögű beszélgetés lenne, de a szélesebb körű társadalmi érdeklődés vitathatatlan. Előzmények: Ludwig Múzeumban ugyanekkora nyilvános paláver, TV-beszélgetések voltak, vitatja a blogszféra [világos utalás Endrődi G. nagy vitát kavart cikkére: Zaj]. Nem színházi performance-nak szánják. A művészettörténészi szakma mellett szinte minden ágazat érintve van benne, a turisztikától városmanagementig stb. stb. Nem egyszeri alkalom, tervük szerint a vita sorozatként folytatódik.
A bevezetőben kimondja: nem szakmai, hanem egyoldalú politikai döntés hozta létre a vita alapjául szolgáló helyzetet, ami az ő ízlésével nem fér össze – de a vita sikere érdekében tegyünk úgy, mintha nem lenne politika.

1. előadó: Róka Enikő
Eddig a MNG nem artikulálta nyilvánosan álláspontját. 2007 óta vannak a sajtóban a MNG-t illegitimnek nyilvánító cikkek, cél a MNG morális megsemmisítése, diabolizáció. Olyan hatalmi térben játszódik a játszma, ahol sem cél, sem szakmai szempont nem ismert!
Az érvelés "bizonyítéka" az illegitimitásra: az 1957-es alapítás. De ez nem ideológiai, hanem történeti ok: tudományos feltárását ld. Sinkó Katalin, Nemzeti képtár: "emlékezet és történelem között", MNG, Budapest 2009. (kötet). A politikai szükségnek megfelelően mindig más "mintára" hivatkoztak, de az alapítást a helyhiány muszájjá tette. A propaganda most "szovjet mintát" emleget, ez nem igaz. (Bécsi példa.) A MNG diabolizációja az SzM részéről indirekt önfelértékelés.
Taktikai hiba, hogy a tudományos kutatást az értelmiség nem akarta napi ütésváltásra alkalmazni (hallgatás a Sinkó-könyv eredményeiről), ellentétben a politikai propagandával. Nem gyűjtötték be az adatokat a SzM "leninista" múltjára. Az egyik fő ellenpropagandista György Péter volt. [GyP az előadást a teremben hallgatja.]
Baán László főigazgató érvrendszere: a MNG szervezeti megszüntetésének célja "európai kontextus" megteremtése vs. MNG "provincialitása". Az előadó szó szerinti BL-idézeteket sorol: "Európába egyetlen kiállításra nem tudott bejutni" – ezt tételesen kívánja cáfolni. Kb. tíz ellenpéldát sorol, pl. Kunsthistorisches Museum, Ermitázs, Neue Galerie, stuttgarti, dijoni, firenzei, római múzeumok. [Lejegyző belső információja: ez a teljesítmény nagyobb, mint a SzM-é.]. Az adatok excel-táblázatban kidolgozva rendelkezésre állnak, érdeklődők megtekinthetik. A külföldi bemutatás módjai is fontosak: alkotók, műhelyek külföldi bemutatása/ismertté tétele, pl. önálló Rippl-Rónai-kiállítás, 2009 Belgiumban Zichy-kiállítás Doréval közösen. Magyar modernizmus több helyen. Ennek konkrét eredménye Rippl-Rónai bevezetése az európai köztudat élvonalába.
BL ezzel szemben a SzM külföldi megjelenésére hivatkozik mint követendő példára, kiállítás a Royal Academy-n, ahol a MNG csak résztvevő. Ez "best of" műfajú volt – kérdés, hogy ezt vagy szakmait kell rendezni. A "best of"-ok csak múló sikert jelentenek, a katalógusaik a kutyát sem érdeklik.
A sikerhez a kiállítást a fogadó hely kulturális kontextusába kell beállítani (ún. kulturális transzfer). Példákkal mutatja, hogy ezek a sikeresek. Regionális bemutatkozás: régi magyar korszakosoknak ez evidencia, a MNG ezen az úton jár, több regionális kapcsolata van (jó viszony Pozsonnyal, Mednyánszky-kiállítás), de még a közös külföldi fellépés kevés, kivétel avantgárd témájában. A MNG főstratégiája ezeknek fejlesztése. (2014: párizsi magyarok-kiállítást terveznek, partnerprojekt jött létre Bukaresttel.) Az ellenpropaganda (nevesítve GyP) ezt negligálja.
Nemzeti Galéria – mi a szó jelentése? Két értelemben használják: egy eltörlendő szemlélet, amely karanténba zár, és egy olyan, amelynek reflektálnia kell a nemzetközire. Az ellenpropaganda szerint a MNG ezt elmulasztja. Ez nem igaz, kiállítása volt a nemzet és művészet kapcsolatát vizsgálva. Valójában a nemzeti többszintű és időben is változékony fogalom. Azok a MNG-kutatók, akiket GyP elméletellenesnek bélyegzett meg, elméletileg kutatják a nacionalizmus szerepét a művészetben. A nemzeti művészet fogalmának korrekt ismeretterjesztő bemutatása.
Ezt a szakmailag indokolt irányt a politika tudja ellehetetleníteni: rá egy évvel meg kellett csinálni, parancsra az "egyenes vonalú, patetikus narratívára épülő, történeti" jellegű Kerényi Imre-féle ideologikus kiállítást, amelynek semmi logikája nem volt.
Az állandó kiállítások is vitakérdés: az ellenpropaganda szerint ezeknek változóbbaknak kellene lenniök. Valóság: sehol az országban nem lehet eléggé újítani az állandó kiállításokat anyagi okokból, de kérdéses is, hogy szabad-e, hiszen ezek nemzeti kánonnak vannak szánva. Ráadásul nálunk művészeti oktatás voltaképp nincs, ezt is a múzeum teszi, ezért az állandó Magyarországon tényleg legyen állandó, a tudományos kísérletezés terepe legyen az időszaki kiállítós, átmeneti megoldás nem lehet, itt dönteni kell!
Újabb vád: a MNG nem mutat fel identitásokat. Nem ez a feladata, és ez még tovább nehezítené a befogadását is a látogatóknál. Az épület modernizálása, jövőbeli használata is megoldandó: erre volt nagy ötletbörze, nem a MNG hibája, hogy nem lehetett továbblépni.
A jelen helyzetben teljes az abszurditás, ellentmondó kívánalmaknak kell egyszerre megfelelni: a MNG-nek kiállítást kell tervezni, amely a nemzeti történeti szemlélet apoteózisát nyújtja + folyik az összevonás az ellenkező indoklással. Kérdéses, mi az új múzeum koncepciója. Később megtárgyalandó szempontok felvetése: a SzM anyaga nem ad folyamatos képet, a MNG anyaga kontinuus – kompatibilitás? Lyukak sorolása a SzM anyagának kontinuitásában. Ráadásul egy koherens narratívához a MNM anyaga is kellene: "de nem akarok ötleteket adni".
Egyetlen elképzelhető sorrend: előbb kell az állandó kiállítás koncepciója, aztán az épület. Az eredeti koncepció fordítottja lehetséges: a magyar anyag túlsúlya. Ígéret: nem lesz költözés az új épület létrejöttéig. De ha lesz új épület: mi lesz? Külön osztályok vagy közös szervezet? Lesz átleltározás? Ki tudja ezeket?
Számadatok az összevonáshoz a gyűjtemény méreteit illetőleg: pl. modern anyag SzM kb. 3000, MNG kb. 20 000 item, a MNG-ben kb. 100 000 adattári adat van. Nem egyszerű kérdés itt a tárolás, szakszerű klimatizált raktár, + helyet kell hagyni a jövőre! Van minderre hely a tervezett múzeumnegyedben?
A MNG-ben évente kb. 500 restaurálás kell, ez bérbe nem adható. Terveznek-e restaurátorközpontot az új épületben? Ki tudja? [Erre a kérdésre az egész esten senki nem kísérelt meg választ adni.] Más: a MNG látja el a vidéki múzeumokat tárggyal, átlagban 1500 kölcsönzés/év, + kb. 2500 tartós letét: ezzel állandóan foglalkozni kell; képzési feladatok ellátása. Ennek se tudjuk a jövőjét. Ahelyett, hogy ezeken gondolkoznánk, folyamatos politikai támadással telik az idő.
[Az előadást vastaps zárja, amelyet a közönség csak a levezető határozott felszólítására hagy abba.]

Folyt. köv.
Az írás itt folytatódik: 2. rész
3. rész

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.