Tűzhalál, agyhalál, és poéngyilkosság

Remélem, nem fogok ínhüvelygyulladást kapni. Hét oldalt karmoltam tele az én olvashatlan bolhabetűimmel, az ágyban fekve, sokkal jobban tudok ott írni, mint a számítógépen. A gép kieszi a lelket az írásból.
És még mindig nem vagyok kész! De talán hamar lezárom ezt, Paris halálát, és akkor közkinccsé is teszem (legalábbis részleteket).
Az első felénél alaposan be is ittam, kell a koncentráláshoz, elvonatkoztatáshoz, tisztán és jól asszociáláshoz. Ilyenkor nincs forrás előttem (leszámítva a vodkaforrást), és higgyétek el, nem egyszerű átélni egy ember lelkét, akinek a fél szemét, fél tenyerét és Achilles-inát átlőtték, és negyvenkétfokos lázban fekszik. A végére teljesen ki is józanodtam tőle.

Mai vicc.
Kérdezik a Jereváni Rádiót:
— Kit fognak Schmitt Pál helyére köztársasági elnöknek kinevezni?
— Nem feltétlenül személyt kell várni, egy színes fénymásológép is megfelelő lesz.
Valószínűleg agyhalott nagynéném is kinn volt az Orsós Viktor (oppardon, Orbán) melletti felvonuláson. (Érdekes, régen május 1-jén még mindig volt annyi önkontrollja, hogy ne vonuljon fel, hiába, a szenilitás.) Nem tudom igazán elmesélni, ő milyen, Grósz tudja, ha tud rá jó jelzőt, adja kölcsön. Hogy a bánatba' tudnak emberek olyan gyapjashátúak lenni, hogy engedelmesen hozsannáznak egy társaságnak, amely bíróságilag értékelhető szerzői jogsértést foglalkozásszerűen elkövető tuskót tesz az állam élére, és felszámolja a Nemzeti Galériát, elvileg szellemi termelést folytató emberek is?
Hát miben jobb ez, mint a Cuslág?

Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.