Jelentem, a Nemzeti Galéria-vita átlépte a százas olvasószámot, ezzel egyébként messze a blog rekordját hozva.
Nem gondoltam volna, hogy ezzel még foglalkozni fogok, de kell, és nemcsak avégett, hogys most köszönetet mondjak olvasóimnak az érdeklődésért (mint kiderült, többen voltak, akik kifejezetten a vita előadóinak nevére keresve találtak meg, igaz, volt egy olyan balfácán is, aki "csőgörény fagyás" szavakra keresett rá :) ), hanem azért is, mert vannak új fejlemények.
A teljes vita szöveghű, magnó alapján készült leirata megtekinthető itt. Jó érzés végigolvasni és kontrollálni, hogy a saját helyszíni jegyzetem tartalmilag lényegében pontos; egy szempontból talán még mindig többet tud, hogy a közönség reakcióira is utal, amire az átirat nem nagyon.
Közölték a három előadás szerkesztett változatát is, itt. Ezt kevésbé érdekes végigolvasni, Róka Enikő és Endrődi Gábor írásban is meglehetősen pontosan visszaadták szóbeli gondolatmenetüket. A közepén Vécsey Axel dumája viszont megkaphatja a "minősíthetlen szemtelenség" prima primissima díját, mert nem is hasonlít az elhangzott "előadáshoz", nemcsak abban, hogy 15 000 "ö" töltelékhangot kihagyott belőle, hanem abban is, hogy a vitapartnerek által okkal kifogásolt nyilvánvaló szakmai hibák jelentős részét utólag javította (külön utalás nélkül), és volt orcája a körítésben azt mondani, hogy "időhiány" miatt nem volt pontosan ezzel azonos az elhangzott előadás, amelynek kínosan húzta az idejét, egy óránál tovább, mikor már látnivalóan rég semmi mondanivalója nem volt.
Ezzel együtt, a pontos dokumentáció nagy orrbaverés nem elsősorban neki, hanem a kormányzati megbízónak, akik eddig azt hihette, hogy dumálhatnak gátlástalanul bármit a Galériáról, úgyis ő fogja meghatározni, mi volt a múltban. Hát nem. És ahogy Arany János mondotta, de most bezzeg baánja már...
A nap másik nagydíját kétségtelenül a Hírcsárda kapja, amelyet egészen rendkívüli módon megszállt az ihlet, és egy sor nívódíjas álhírt közölt az utóbbi két napban. Noha már nem tudom, melyik nemzeti portál ledorongolta, amiért gaz libi kegyeletsértéssel emlékezett meg a Csurka haláláról, nekem inkább úgy tűnt, hogy az önsorsrontó vadmagyar idiótákról adott egy találó látleletet ennek örvén, aminek humorát szegény Csurka talán még élvezné is; ugyanakkor teljes erővel rácuppant az idióta cigányokra, akik luxusterepjáróval szakadnak be a Balatonba — ugye érdekes a kontraszt az én előző bejegyzésemmel, dettó a Balaton jegéről. (Persze, ezen röhög az egész ország, és végre okkal. Én inkább sajnálom, hogy nem ötszáz méterrel beljebb roppant a jég, és akkor végre lenne néhány új Darwin-díjasa kis hazánknak, másra ez az állatfaj úgysem jó.) Ma hajnalban aztán ráteszi a koronát azzal, hogy a nap idézetét Krisztyán Tódortól hozza... ez az, amit nem lehet felülmúlni, mert itt már magaskultúra-közvetítés is, nemcsak gyilkos szatíra.
És mégis lehetett. A nemzeti összesz**ás rendszerének, sőt az egész EU-nak egyetlen mondatban az eddigi legpontosabb látleletét adják Megdőlt a 90 fokos derékszög-rekord! című hírükkel, majd alatta az Ismeretlen Kommentelő, mint Robin Hood, belelő a tízes közepén álló nyíl közepébe a maga egy mondatával: "Orbán Viktor osztható nullával."
Kész.
Okatootáia kormánya megbukott, legfeljebb még ők nem tudják magukról.
Ceterum censeo rem publicam esse delendam et regnum instaurandum.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése